Avilai Nagy Szent Terézre emlékezünk

Ma, október 15-én Avilai Nagy Szent Terézre, a sarutlan kármelita rend női ágának alapítójára, a keresztény misztika nagy szentjére, egyháztanítóra emlékezünk.

1515-ben született Avilában, Spanyolországban. 19 éves korában lépett be az ottani Kármelbe. Igazi megtérését 1555-ben élte át. Egyre többször jelentkezett életében a szemlélődő imádság kegyelme, és belső élete misztikus magasságokba emelkedett. Elhatározta, hogy mindig a legtökéletesebbet igyekszik tenni, és a szabályokat a leghűségesebben fogja megtartani. Ezen elhatározása vezette, amikor rendjének megreformálásakor a régi szigorúságot igyekezett visszaállítani. Ennek érdekében a „szegény, bűnbánó” beteges, gyenge apáca haláláig tizenhét női és tizenöt férfi kolostort alapított a sarutlan kármeliták számára.

1582-ben halt meg. 1970-ben VI. Pál pápa emelte az egyháztanítók közé. Ő volt az első nő, aki egyházdoktor lett.

Teréz egyszerre volt szent és zseniális szellem. Nagy diplomáciai érzékkel tárgyalt, épületeket tervezett. Kolostorai építését maga irányította, és saját kezével varrta nővérei számára a szerzetesi habitust.

Kemény, harcos természet volt. Azt mondta: „Soha nem fognak meggyőzni valamiről, ha a lelkiismeretemmel ellenkezik, még ha az egész világ vonul is fel ellenem!” Egy másik rend főnökének pedig ezt írta: „Már régóta nem esett olyan nehezemre semmi, mint a Kegyelmed sorait olvasni. És soha nem esett olyan jól széttépnem egy levelet…” A gyóntatója egyszer így kiáltott fel: ,,Istenem! Inkább vitatkoznék a világ összes teológusával, mint ezzel a nővel!”

Ugyanakkor derűjét semmi nem tudta beárnyékolni. Azt kívánta, hogy ez a derű uralkodjék az összes kolostorban. „Jobban félnék egy savanyú apácától, mint egy sereg gonosz lélektől!” A környezetében sem tűrt meg szomorú arcot: „Isten őrizzen a szomorú arcú szentektől.”

Öregségében is friss és fiatalosan szép maradt. Belső harmóniájának titka azokban a szavakban rejlik, melyekkel magát szokta bátorítani: „Semmitől ne félj, semmi meg ne rettentsen. Minden elmúlik. Egyedül Isten marad ugyanaz. A türelem mindent elér. Ha Isten a tiéd, semmid nem hiányzik: egyedül Isten elég!”

Legfontosabb művei: az Önéletrajz, a Belső várkastély és A tökéletesség útja nem csak a szemlélődő imádságba vezetik be az olvasót, hanem nagyon jól bemutatják a szentet magát is.

Avilai Szent Teréz reggeli imája:

Uram! A reggeli csendben békéért, bölcsességért és erőért imádkozom. A szeretet szemével akarom nézni a világot: türelemmel, megértéssel és kedvesen. Úgy látni gyermekeidet, ahogyan Te látod őket, csak a jót venni észre mindenkiben. Tégy süketté a pletykákra, némává a rosszindulatú beszédre. Hadd legyek olyan készséges és vidám, hogy a közelemben az emberek megérezzék a Te jelenlétedet. Uram, öltöztess engem a Te szépségedbe, hogy egész nap Téged hordozhassalak! Ámen.

Istenünk, te a Jézusról nevezett Szent Terézt Szentlelked által arra indítottad, hogy életművével a tökéletesség útját tanítsa az Egyházban. Add, hogy mennyei tanítása szüntelenül oktasson minket, és eltöltsön az igazi életszentség utáni vággyal. Ámen.