Ezen a vasárnapon a ½ 11-es szentmise keretében Marton Zsolt püspök atya 28 személynek szolgáltatta ki a bérmálás szentségét. Templomunk zsúfolásig megtelt az ünneplő közösség tagjaival. Az első padsorokban foglaltak helyet a bérmálkozók a bérmaszüleikkel. Miután Pici atya köszöntötte a püspök atyát, és bemutatta neki a bérmálkozókat, bevallotta, hogy többször panaszkodtak a hívek, hogy Gödöllőn sosincs bérmálás. Hát most igen! Marton Zsolt nagy örömét fejezte ki, hogy őrá bízták ezt a feladatot, annál is inkább, mert sok személyes kapcsolat fűzi Gödöllőhöz. Köszöntötte a bérmálkozókat, akikről a püspök atyának küldött leveleikből kiderült, mennyire színes, sokféle egyéniség ez a 28 személy, milyen sokféle lelkiségből, korosztályból kerülnek ki. A püspök atya hangsúlyozta, hogy ez azért is különleges ünnep, mert egyben a Szentháromság vasárnapját is ünnepeljük, és most a Szentlélek különleges áradását is megtapasztalhatjuk. Beszélt a Szentháromságról, erről a misztériumról, idézte Szent Ágostont, és arról, hogy mindannyian közösségben szeretünk lenni, de néha szükségünk van az egyedüllétre, amikor kettesben lehetünk Istennel. Felhívta a figyelmet arra, hogy Isten azért tudja, milyen közösségben élni, mert Ő maga is közösségben, mégpedig a Szentháromság közösségében él, ahol a Szentlélek, a harmadik isteni személy az Atya és a Fiú között áramló szeretetkapcsolat. Ez is egy titok, mint a születés, a halál, a szenvedés, a szerelem, a szentségek, a házasság, a papság. Arról beszélt, hogy a keresztség az első beavatás, a mai napon pedig a megkereszteltek az egyházban felnőtté válnak, ami azt jelenti, hogy mostantól felelősséggel taroznak a közösség felé, más szóval a bérmálással feladatot kapnak az egyházban. Lehet, hogy valaki a papságra, akolitusnak vagy diakónusnak kap meghívást, de lehet, hogy egy egyszerű szakmára kapunk meghívást a bérmálással, amin keresztül evangelizálhatunk.
Mielőtt a püspök atya megkente volna a szent krizmával a bérmálkozók homlokát, az egész egyházközség kijelentette, hogy minek mond ellent, és utána pedig hogy miben hiszünk. Ezután a bérmálkozók egyenként járultak a püspök atya elé, mögöttük a kezesük, aki a vállukra tett kezével megerősítette azt az elkötelezettséget, hogy a jövőben is kísérni fogja a lelki fejlődésüket. Püspök atya megkérdezte a bérmálkozók bérma keresztnevét, majd kezet fogott velük és kezesükkel is a „békesség veled” köszöntéssel.
A szentmise zenei szolgálatát a Fília kórus látta el. Nagyon szép énekeket válogattak össze a Szentlélekről, már a mise kezdetén is a Szentlelket hívtuk. Templomunkat betöltötte a hívek lelkes, szívből jövő éneke. Számomra különösen felemelő volt az „Ím, eléd ünnepelni jöttünk, mint egy nagy család” és Sillye Jenő „A világnak Krisztus kell” c. dal. Valóban ez az érzés járt át és futkosott rajtam a hideg, hogy mi valóban egy nagy család vagyunk, és nagyon hittem abban, hogy „a világnak kellesz te is, mert te Krisztushoz tartozol”. Úgy gondolom, sikerült elhívnunk erre a különlegesen szép és emlékezetes ünnepre a Szentlelket. Ott volt, áradt!
Nagyon szép volt, hogy ez alkalommal a bérmálkozók voltak az olvasók. Áldozás után a megbérmáltak megajándékozták a püspök atyát, majd a közösségi házban mindenkit agapéra vártak. Együtt örültünk a bérmálkozókkal. Arcukon átragyogott valami a mennyország boldogságából. Érezhető volt az izgatottságuk, hogy milyen fontos esemény volt ez számukra. Kívánom, hogy a most megbérmáltak hallják meg mindig a Szentlélek hívó szavát, ismerjék fel jelenlétét és Isten adjon nekik sok kegyelmet, hogy az ajándékokat, amiket most kaptak, arra használják, amire Isten szánta őket! Isten hozott Titeket az egyház felnőttei között!

Írta és fényképezte: Simon Erika

További fotók…