Napközis tábor 2019. június

A csengő elhallgatott a Szent Imre Katolikus Általános Iskolában június 14-én, de a falakat a következő héten is nevetés, zene és énekszó töltötte meg. A korábbi évekhez hasonlóan tartalmas időtöltést kínáltunk azoknak a gyerekeknek, akiknek a felügyeletét nem tudták megoldani a szülők. A gyermekek hitéleti és erkölcsi fejlődését a reggeli közös imádsággal és mese feldolgozásával segítettük. Minden nap 2-2 fejezetet olvastunk fel, beszéltünk meg Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnika című könyvéből. Majd a tízóraizás után kézműves foglalkozások, népi játék és énektanulás, táncház, közös játékok (méta, számháború, stb.), kirándulások, múzeumpedagógiai foglalkozások tették emlékezetessé a nyári szünet első hetét. Létszámunk naponta változott, de átlagosan hatvanöt kicsi gyermeknek terítettek a nagyok (régi, gimnazista tanítványaink, akik nagy örömmel jönnek vissza tábori segítőnek). Kedden és szerdán belekóstoltak az iskolás létbe a leendő elsősök is. A negyedikesek boldogan segítettek a tanító néniknek: fogták az ovisok kezét, beálltak a körjátékba, amit Nusi néni vezényelt, vágták, ragasztották az alapanyagokat, hogy a piciknek könnyebben menjen az ismerkedés. Elmondható, hogy az egész hetet nagy szeretetben, sok vidámsággal éltük meg. Köszönet érte minden segítőnek!!

L.Mária

[line]

Hittantábor Balatonalmádi

„Az Úr az én pásztorom” (Zsolt 23,1)

Az általános iskolások hittantáborában, Balatonalmádiban (június 24-28.) Janó atya lelki vezetésével vettünk részt negyven diákkal. A tábort végigkísérő keretmese a többek számára is ismerős Fehérke történet volt. Minden nap volt valami szentírási rész, amit igyekeztünk elmélyíteni a szívünkben és megélni, tapasztalatot szerezni arról, hogy mire indított az ige minket. Igyekeztünk az Úrra, mint pásztorunkra figyelni és felismerni, hogy merre akar vezetni minket. Dús legelőkön és a halál árnyékának a völgyében is járva a játékos feladatokon keresztül rábíztuk életünket a Jópásztorra, Jézusra és Janó atya lelki vezetésére. Megtanultuk, hogy minden nap ki kell lépnünk a biztonságot rejtő karámból és a Jó- pásztort kell követnünk, az Ő nyájában kell maradnunk, és segítenünk kell az eltévedteknek visszatérni. Hálát pedig azért adhatunk, mert a Pásztor kifizette értünk az adósságot.

Az őrangyalhúzásban próbáltunk új lehetőségeket teremteni az ismerkedésre és a szeretetkapcsolatok mélyítésére. Rájöttünk, hogy ez sokszor nem is könnyű feladat. A nehézségek ellenére az esti csoportfeladatokra készülve, a közös imák írása által, a miséken, imákban mégis éreztük, hogy Isten országa épül közöttünk.

Volt alkalmunk együtt nevetni a strandon és jókat fürödni a Balatonban. A métacsata ismét erős érzelmi és fizikai megterhelést jelentett a résztvevőknek, de ez mind hozzátartozik a tábor élményeihez.

A résztvevők öt csoportban működtek együtt a hét folyamán. A csoportokat segítő gimnazisták sokszor mutattak példát kitartásban, áldozatvállalásban. A lelkes fiataloknak hálásan köszönjük, hogy elkötelezettek ebben a feladatban!

Janó atya mindennap bemutatta a szentmiseáldozatot, így az Eukarisztiában Jézussal is találkozhattunk. Lehetőség volt gyónni, kiengesztelődni az Úrral. Az egyik fiú azt mondta, hogy itt volt élete legjobb gyónása. Jó volt látni a csillogó tekintetű, megtisztult szívű gyerekeket. Különleges élmény volt az egyik gyertyafényes esti ima, amire minden csapat külön imádsággal készült.

Külön köszönjük Janó atya lelkes részvételét a táborban!

A megszületett új kapcsolatok, barátságok reméljük, hogy nem múlnak el és Isten országának építése tovább folytatódik az elkövetkező találkozásokban.

Hankóné Hrágyel Zsuzsi, Dévai Zsuzsa, Bedőné Grébel Anita

[line]

Hittantábor 2019.július 1-től 3-ig, Nagybörzsöny

Nagy izgalommal keltünk útra 71 általános iskolás, hittanos gyermekkel, ezen a szép nyári reggelen, idei táborhelyünkre, Nagybörzsönybe.

Miután megérkeztünk a Malomkert Panzióba, elfoglaltuk szobáinkat majd ismerkedős játékok következtek, hogy megismerjük kiscsoportunk tagjait.

Ebéd után 4 csoportra oszlottunk és elkezdődött a kézműves programunk. Pólót festettünk levendulás zsákot hímeztünk, mézeskalácsot díszítettünk, terítőt készítettünk, célba lövő játékot fabrikáltunk pohárból és lufiból, amit aztán ki is próbáltunk.

Aztán következett a várva-várt vízibomba csata. Miután mindenki felfrissült a nagy melegben és jól kifáradt, mehettünk is vacsorázni. Este lelki programmal töltődtünk, kispapunk vezetésével, melynek témája a ,,Miatyánk” volt.

A második napon kisvonattal tettük meg utunkat Kisirtásig. Tízórai után kisétáltunk a közelben lévő keresztig, ahol újabb lelki program következett, majd elindultunk vissza Nagybörzsönybe. A séta az erdőben, a természet látványa, a madarak csicsergése, a csend, mind-mind tovább erősítette istenkapcsolatunkat.

Délután megkezdtük Nagybörzsöny látnivalóinak felfedezését.

Látogatást tettünk a vízimalomban, a tájházban, a Lekvár-lakban, ahol tovább bővítettük ismereteinket.

A nagybörzsönyi Bányász templomban 5 órakor szentmisén vettünk részt, melyet Pali atya, volt káplánunk mutatott be. Gyermekeink aktívan szolgáltak a szentmisén, felolvastak, ministráltak.

Vacsora után a tábortűzi műsorunk következett, ahol kiscsoportokat alkotva ajándékoztak meg bennünket a gyerekek. Volt, aki énekkel, verssel, vidám jelenettel, tánccal szerzett örömet.

Utolsó napunkon a kiscsoportok forgó rendszerben látogatták meg a Bárókút állatsimogatót, tértek vissza a Lekvár-lakba és kóstolták meg a fagyizó finomabbnál–finomabb fagyijait.

Az ebéd után utunk a horgásztóhoz vezetett. Itt rendeztük meg a csapatok közötti nyelvi-hittanos versenyt, mely nagy izgalmat okozott kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A verseny kiértékelése után díjaztuk a győzteseket, akik azonnal elfogyasztották méltó jutalmukat.

Sajnos ez a három nap nagyon gyorsan eltelt. Megérkeztek a buszok és elindultunk haza, hogy otthon mindent részletesen elmeséljünk családtagjainknak.

Azt hiszem ez a három nap mindannyiunk testi-lelki épülésére szolgált és valóban sikerült megvalósítanunk táborunk mottóját: „Szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket!” (Jn,13,34)

Szabó Jenőné hitoktató

Idén év elején egyházközségünk ismét gyűjtést szervezett a Székelyföldön lévő kiskászoni templom és közösségi ház építése javára. A hívek nagylelkű adományainak köszönhetően egymillió forint gyűlt össze. Egyházközségünk adományát a házas közösség hat családja vitte ki a kiskászoni plébánosnak és híveinek. A találkozásra a 48/49-es forradalom és szabadságharc kezdetének nemzeti ünnepén, március 15-én került sor Kézdivásárhelyen a Vásártéren, ahol az ünneplő magyarság hagyományőrző felvonulása nyitotta meg a városi ünnepséget. A település több emlékhelyén tartottak aznap és az egész hét folyamán megemlékezéseket az ottani magyar iskolák tanárai és diákjai részvételével. Szóltak a versek, lobogtak a zászlók, zengtek a dalok és könny szökött az ünneplők szemébe a meghitt, ünnepi pillanatokban és a himnuszok éneklése során. A város ünnepi díszbe öltözött és idén először a villanyoszlopokra felkerültek a hatalmas nemzeti színű kokárdák is. Az ünneplő sokaság a nemzeti indulók és katonadalok éneklése közepette a főtéren körbe vonulva várta a hivatalos városi ünnepséget. A székelyek hatalmas büszkeséggel élik meg magyarságukat ezen a napon, sőt egész héten, még úgy is, hogy ez a nap Erdélyben hivatalosan munkanap. Mégis egész nap székely és magyar lobogókkal járnak-kelnek az itt élők, megemlékezésről megemlékezésre. Jó volt ott magyarnak lenni. Kis csapatunk nagyon élvezte a hagyományőrző egyesület kapitányával és csapatával való ismerkedést, majd az ünnepi felvonuláson már jó barátként Fény és Forrás 2019. HÚSVÉT 9 üdvözöltük egymást. Ezt követően villámlátogatást tettünk Csíksomlyón a kegytemplomban, hogy Szűz Mária szobrát megcsodálva hálát adhassunk Isten végtelen kegyelméért, továbbá egy kis imádságban együtt legyünk Vele. A szállásra visszafelé menet a nyergestetői csata emlékhelyét látogattuk meg, ahol a lelkes helyi idegenvezető varázsolt el minket, felidézve nehéz múltunk történelmét. Felhívta figyelmünket annak mai napig tartó kegyelmeire, valamint arra a kétszáz székelyre, aki önként adta életét a hazáért és családjáért úgy, hogy azóta a helyi székelység és nemzetünk összetartozásának és kitartásának szimbólumai lettek. Itt közösségünk nevében megkoszorúztuk az emlékhelyet, tisztelettel adózva nemzeti hőseink emlékének, és a hegytetőn lévő kopjafás síroknál felkötöttük nemzeti szalagunkat a gödöllői kopjafára. Másnap a közösségépítés is kezdetét vette egy ünnepi ebéddel a kézdiszentléleki plébánián, mellyel a helyiek fogadták kis csapatunkat. Itt átadtuk Janó atya szívélyes üdvözlő levelét a plébános atyának, aki boldogan olvasta fel az összegyűlteknek. Ekkor került átadásra az adomány is. Ezt követően hosszas, örömteli bemutatkozások kezdődtek, ahol a helyi közösség korunkbeli házaspárjaival ismerkedhettünk meg, majd felszolgálták a bográcsban készült pörköltet az ebédhez. A közös étkezést követően kötetlen beszélgetésbe kezdtek a férfiak és az asszonyok, így megkezdődött a szeretetközösség építése, így élő kövekként építettük Krisztus egyházát. A lelkes csapat a Kézdiszentléleken lévő helyi katolikus erődtemplom meglátogatásával zárta aznapi közös programját. Estére szálláshelyünkre még meghívtuk egy kötetlen beszélgetésre Feri papot és Kiskászon egyháztanácsának két tagját valamint a kántor urat. Ekkor Feri pap beszámolt a templomépítés örömeiről és nehézségeiről. Vasárnap délelőtt a kiskászoni templomban vettünk részt közös szentmisén, majd Feri pap örömmel mutatta meg az új templom immáron tetővel fedett épületét. ahol egy rövid bejáráson vettünk részt. A búcsúzás örömteli és nehéz pillanatait követően mindenki hálás szívvel mondott köszönetet az Úrnak, hogy ismét megmutatta végtelen gazdagságát, és boldogan, új szellemi és lelki élményekkel gazdagodva térhettünk vissza otthonunkba. Az útról mindenki épségben, Istennel eltelve tért haza. A hazafelé vezető úton már azt terveztük, hogy tudjuk tovább mélyíteni a közösségeink közötti kapcsolatot, és segíteni a templom és közösségi ház építésének mihamarabbi befejezését.

„Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna  a tenger.” Teréz anya

Fodor Réka afrikai missziós orvos előadása

2018. 05.05-én, szombaton a közösségi házban vendégül láttuk Dr. Fodor Réka belgyógyászt, aki harmadik afrikai missziós útjára készül az ősszel. Mintegy nyolcvanan gyűltünk össze minden korosztályból az előadás meghallgatására.

Réka Budapest egyik kerületében háziorvosként dolgozik. Kétgyermekes családanya, férje súlyos krónikus betegségből gyógyult. Gyermekkorában, Albert Schweitzer könyveit olvasva ébredt benne a vágy az Afrikában élő emberek sorsának segítésére, ami néhány éve vált megvalósult álommá. Saját szabadsága terhére, térítésmentesen végzi Afrikában orvosi tevékenységét. Családja szeretettel és együttműködéssel veszi körül Rékát, és támogatja útján. Az előadásra is mindnyájan elkísérték.

Uganadai, majd nigériai több hetes missziós orvosi munkája során Réka belecsöppent egy világba, ahol a hétköznapok, azok tevékenységei, az emberek lehetőségei és gondolkodásmódja sokban különbözik az általunk megszokott, természetesnek vélt valóságtól. A döngölt padlójú orvosi váróban 3-4 napot is vár egy- egy súlyos beteg gyermek a vizsgálatra. Az oktatás, az egészségügyi ellátás minden eleme önfinanszírozású, s ezt a legtöbb embernek nincs módja megfizetni. Az egészséges ivóvízhez való hozzájutás sok faluban nehézkes, más falvakból, akár 10-20 km távolságról hozzák a vizet. A malária népbetegség, rengeteg áldozatot követel, pedig felismerése, gyógyítása szövődménymentes esetben roppant egyszerű, s a mi léptékünkkel mérve olcsó.

S mégis. Réka arról beszélt hosszan előadásában, e körülmények között mennyi vidámsággal, életigenléssel, hittel, reménnyel és szeretettel találkozott. A közönséget is meghatotta a 12 éves kis Sarah története, aki a terrorfenyegetettség miatti városlezárás napjaiban a rendőrségre szervezett vizsgálaton, ahova a szomszéd iskola tanulóit is áthozták szűrésre, önként vállalta a tolmács szerepét, és egész nap alázattal szolgát. Sarah megosztotta Rékával álmát, hogy orvos legyen, és szülőföldjére jöjjön vissza gyógyítani.

A gazdag fényképanyaggal illusztrált előadás eljutott a legtöbb hallgató szívéig. Közösségünk bőkezűen járult hozzá Réka következő útjának támogatásához, amivel sikerült hozzátennünk egy cseppet ahhoz a tengerhez, ami segíti, hogy szegény sorsú társaink, testvéreink élete saját országukban, otthonaikban válhasson könnyebbé. Az előadó Afréka című könyve megvásárolható az irodában vagy a sekrestyében. Aki pedig szeretne még hozzájárulni Réka őszi missziós útjához, az Afréka Alapítvány támogatásával, a 10101346-27099400-01004002 számlaszámra utalva teheti meg. Réka azokat is várja, akik szívesen bekapcsolódnának missziós munkájába. Vallja, hogy a karitatív segítségnyújtás útjára lépő társaink saját életét, gondolkodását is gyökeresen megváltoztathatja egy ilyen megtapasztalás.

-pg-

Az Afréka könyv ára 3500 Ft. Minden egyes eladott példány fedezi egy maláriában szenvedő ember gyógykezelését. Májusban templomunkban az ínségesek perselyébe dobott adománnyal is Fodor Réka alapítványát támogathatjuk.