125 felnőtt és kb. 130 gyerek nyaralt együtt öt napig Balatonföldváron a Riviéra Park Hotelban. A legfiatalabb táborlakó három hónap alatti, a legidősebb 80 éves volt. Nem volt kánikula, de a Balaton vizében a legtöbben megmártóztak. Az évszakhoz képest kicsit hűvösebb időjárás nem vette el senkinek a kedvét, sőt még az eső sem, ami hála Istennek inkább az éjszakai órákban érkezett. A gyerekek mindig találtak elfoglaltságot. Robogtak a motorok és a rollerek, a közösségi teremben, a büfében mindig nyüzsgés volt, rajzoltak, kirakóztak, legóztak. Egy hosszú asztalon és két tartón kampókon lógtak a magunkkal hozott bögréink. A büfé kora reggeltől késő estig nyitva állt számunkra, ahol mindig akadt valami édes és sós rágcsálnivaló, gyümölcs, kávé, tea és egyéb ital. Ez volt a tábor központi helye. Itt társasjátékoztunk késő estig, itt voltak a fórumok, a szentmisék, az esti imádság. Ide gyűltünk össze este 10 órára, hogy elfogyasszuk a zsíros és májkrémes kenyereket lila hagymával, paradicsommal és uborkával. Délelőttönként és olykor délután is kézműves foglalkozásokon vehettek részt a gyerekek, bár a felnőttek legalább olyan lelkesek és hatékonyak voltak. Készültek fa csipeszből repülők, pompon kukacok, pálcikából százlábúak, katicák, madárkák, sárkányok, távcsövek, szélforgók, karkötők és rózsafüzérek. A sportesemények is elmaradhatatlanok a családtáborban. Volt izgalmas vízi és szárazföldi sorverseny, vízi röplabda és foci. A lelki programok is nagy szerepet játszottak. Kora reggel szemlélődő imádsággal kezdhettük a napot, délutánonként a fórumokon Ferenc pápa itt tartózkodása kapcsán a következő témákról beszélgettünk kis csoportokban: Krisztus a jövőnk, Tevékeny szeretet és Jézus a jó pásztor. Megoldásokat kerestünk arra, hogyan vigyük előre az egyházközségünket. Alkalmunk volt megismerkedni az új diakónusunkkal, Hümpfner Erikkel. Betekintést nyerhettünk egyházközségünk Caritas csoportjának működésébe. Szombat este a fiatalok meglepetéssel készültek. Imaösvényt szerveztek nekünk, ahol az egyes állomásokon a szentírási idézeteket elolvasva elgondolkodhattunk például azon, mikor voltunk utoljára boldogok, vagy írhattunk egy levelet Isten nevében saját magunknak, hogy vajon mit akar nekünk most mondani. Az állomások a Balaton partjára vezettek, ahol a sötétben mécsest gyújtottunk. Ez az imaösvény nagyon szép és mély tapasztalat volt az imádságról. Köszönjük a fiatalok kezdeményezését!
Csütörtökön az ismerkedési esten szükség volt a kreativitásunkra, és Pici atyáról is sok érdekeset tudtunk meg. Vasárnap a „színes estén” csoportjaink a táborban kitalált és begyakorolt kis előadással ajándékozták meg a többieket. Megnézhettük, hogyan utaztak a sárga pólósok Földvárra (Földvár felé félúton), láttunk egy fiatalokból álló focicsapatot, táncos lányok produkcióját, a fiatal házasok és a szervezők vicces előadását, akik szintén slágereket dolgoztak át. Ács Dávidék pedig élő szótárat mutattak be nekünk, hogy megértsük kisfiúk szavait. Nagyon jól szórakoztunk, sokat nevettünk. Utána még éjszakába nyúlóan táncoltunk, először a gyerekek, majd mi felnőttek.
A konyhán nagyon finomakat főztek nekünk, senki nem maradt éhen, volt bőven savanyúság is és a gyerekeknek kétszer tejbegríz is, amit a felnőttek is nagy örömmel fogadtak. Készült szeretet faliújság is, amire felírhattuk, kinek miért vagyunk hálásak.
A szentmiséken Pici atya mindig jelen volt. Hálát adtunk azért, hogy együtt voltunk és hogy nagyon jó családtáborunk volt. Isten igazi szép és mély beszélgetésekkel, sok-sok örömmel, nevetéssel ajándékozott meg minket. Nagy hálával tartozunk elsősorban Katinak, aki óriási szervezési munkát vállalt magára, valamint a büfések, a sportesemények szervezőinek, a zenei szolgálatot teljesítő testvéreknek és mindenki másnak, aki csak egy mosollyal, fotókkal, jó szóval, bármilyen segítséggel hozzájárult Isten országának építéséhez.
Simon Erika
Hankóné Zsuzsi
