Az idén csak három hét az adventi időszak. December 4-én hajnalban érkeztünk az első hajnali misére. A templomba belépve az asztalon elhelyezett kosárban Ferenc pápától olvashatunk minden nap egy-egy gondolatot, amin aztán a nap folyamán elmélkedhetünk.
Az oltár előtt tizennégy mécses ég, a padsorok végére szintén égő mécseseket helyeztek, és a legalsó sor üvegablakot is gyertyák világítják meg. Gyönyörű így a templom, meghitt, bensőséges hangulat fogad. Jézus a fény, mely földi utunkat bevilágítja. Ezt szimbolizálják a reggeli órákban meggyújtott fények. Jézus vár minket, és mi jövünk szép számmal. Nagy öröm látni a sok ministráns fiút és lányt, a padsorokat megtöltő híveket, a kisebb-nagyobb gyermekekkel érkező családokat, és a sok régi arcot, akikkel, ha máskor nem is, ilyenkor mindig újra találkozunk. A szentmiséken nemcsak Pici atya, hanem diakónusaink prédikációit is hallhatjuk. Miután szívünket felemeltük az élő Istenhez, és lelkünk megkapta az előttünk álló napra való táplálékát, a közösségi helyiségben finom reggelivel várnak minket a szorgos kezű testvérek, akik többféle lekváros, mézes, nutellás és májkrémes kenyérrel vendégelnek meg, amire sokszor még egy kis friss zöldség is jut, és egyszer-egyszer kalács vagy kuglóf is kerül az asztalra. A környezetvédelemre is gondolva magunkkal hozott bögréinkbe teát, kávét és kakaót is tölthetünk. Miután poharainkat elmostuk, felakaszthatjuk a teremben elhelyezett tartóra, hogy ne kelljen másnap is magunkkal hoznunk. Reggeli közben lehetőségünk van személyes beszélgetésekre is, mielőtt munkába indulnánk, a gyerekeket pedig a folyosón csocsó várja, mielőtt iskolába sietnének. Persze gondoskodunk a takarításról is, hogy másnap ismét tisztaság és rend fogadjon. A gyerekek piros szívekre gyűjtik a csillagos matricákat, amelyek aztán egyházközségünk közös karácsonyfáját fogják díszíteni, és hagyomány szerint egy befőttes üvegbe kerül az a liszt, amelyből majd mézeskalácsunk készül, amivel a karácsonyi éjféli misén kínálhatjuk meg a templomba érkező hívőket.
Bár nem könnyű hajnalban kelni, roráte misék nélkül szegényebb lenne az adventi készületünk. Hálásan köszönjük Istennek, hogy Ő minden reggel ott van, hogy találkozhassunk Vele és így indíthassuk a napot!
✍Simon Erika
Krisztus király vasárnapján búcsúztunk az egyházi évtől és hálával jöttünk Isten elé. A valaha élt legfurcsább királyt ünnepeltük, aki semmiben sem hasonlít a földi királyokhoz. Ő nem osztogat parancsokat, nem félemlíti meg a népét, nem sorakoztatja fel a seregét és fegyvereit, hogy minél nagyobb hatalmat szerezzen magának. Ő a benne hívő lelkek királya, aki békét hoz az emberek szívébe, átformálja és átalakítja őket az ő sajátos fegyvereivel, az Igével, ami Isten szájából származik.
Ebben a szentmisében Szent Máté evangéliumát hallhattuk, amelyben Jézus az irgalmasság cselekedeteiről tanít. Pici atya felhívta a figyelmet, hogy nem elegendőek a vallásos cselekedetek, a szentmise, a gyónás, az áldozás. Jézus világosan megmondja, mit kell tenned. Nem azt kérdi, mennyit imádkoztál. Ez fontos, és ez mind hozzásegít, hogy Krisztus tanítása szerint éljünk, de a mérce pontosan az, ami ebben az evangéliumban elhangzik. Az életeddel mutasd meg, hogy Krisztus a Te királyod!
Ezen az estén történt meg a házaspárok megáldása, hiszen a házasságban folyamatosan lehetőségünk van az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlására. A mise végén mi, házaspárok felálltunk, egymás felé fordultunk, és hálát adtunk Istennek a társunkért a következőképpen: „Köszönöm Istenem, hogy őt adtad nekem, hogy ő az enyém, hogy nem fogyott el szeretete, és köszönöm a gondot, amit azért adtál, hogy együtt megoldjuk és ezáltal növekedjünk.” Ezek után újra megesküdtünk, hogy nem hagyjuk el házastársunkat, hogy mellette maradunk jóban, rosszban, és hogy a gyerekeinket és unokáinkat istenfélő, Krisztusban hívő emberekké neveljük. Ezt követte a jubiláns házasok megáldása, akik egy emléklapot is átvehettek, hogy megőrizzék ennek az estének az emlékét.
Hálásan köszönjük Istennek és plébánosunknak ezt a lehetőséget, mely nagyon megható volt, és sokaknak könnyet csalt a szemébe!
Az emléklapot a Gödöllői Kolping tagjai készítették, köszönet érte!
✍️Simon Erika
Hálásan köszönjük mindnyájatok segítségét, Isten fizesse meg a fáradozásotokat!
A képek múlt szombaton, a november 18-ai templomtakarításkor készültek.
Fotó: Schnörch Tamás

További képek…

Mindenszentek estéjén közösen mentünk a temetőbe, hogy Krisztus húsvéti fényét vigyük a gyász sötétségébe, és hogy imádkozzunk városunk és egyházközségünk elhunytjaiért! Minden perce az ÉLET ünnepe volt, amelyet az Isten ad az embernek! Az örök világosság fényeskedjék minden elhunytnak!

További képek…

Pénteken késő délután érkeztünk Leányfalura a Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házba. Aznap este a vacsora után csendes szentmisében imádkoztunk együtt, majd a földszinti ebédlőben közös játékra gyűltünk össze. Zsiráfné Zsuzsa egy meglepetéssel kedveskedett nekünk, csoportunk házaspárjaiból állított össze memóriajátékot. Köszönjük neki ezt a kedves ajándékot! Társasjátékoztunk, beszélgettünk, közben eszegettük a sok finom süteményt, rágcsálnivalót és almát, amit a közösbe tettünk.
Másnap a finom reggeli elfogyasztása után zsolozsmával kezdtük a lelki programunkat, majd meghallgattuk Páll Gabi a holland spirituális Nouwen atya „Nyújtsd kezed” c. könyve harmadik részével kapcsolatos előadását. A könyv első két részét már a péntek esti házas hittanjainkon feldolgoztuk. Az olvasottak alapján összegzésként elmondhatjuk, hogy az önmagunkkal, embertársainkkal és Istennel való kapcsolatunk feltétele, hogy elismerjük, hogy mi úton vagyunk és nem vagyunk készen.
Ezek után kiscsoportban megosztottuk egymással tapasztalatainkat, hogy mikor volt az életünkben olyan esemény vagy időszak, amikor a kapcsolatainkban a pozitív és negatív pólusok közt valamelyik irányba elmozdultunk.
Ebéd után sétát tettünk a Duna-parton. Az őszi nap melengető sugarai, a Duna nyugodt, zöldeskék vize, a kacsák, az óriási folyóparti fák színes lombja mind arról mesélt, hogy a teremtő Isten itt is körülvesz minket.
Három órától Lajos atya osztotta meg velünk a könyvbeli témával kapcsolatos gondolatait. Elmondása szerint lényeges elem, hogy komolyan vegyük az istenkapcsolatot. Hangsúlyozta, hogy nem nekünk kell hősökké válni, hogy megtaláljuk a transzcendenst, mert Isten válik emberré. Nem az eget kell kémlelnünk, hanem az embert kell megértenünk. Hiszen nem önmagunkat hozzuk létre, a teremtés belülről történik.
Tudatosítanunk kell magunkban, hogy Isten tényleg mindennek az alapja, és ha azt akarom tudni, milyen az istenkapcsolatom, meg kell vizsgálnom, mi van bennem. Öröm, fájdalom, közömbösség, harag, unalom? Fontos tudnunk, hogy a saját magammal, embertársaimmal és Istennel való kapcsolatunk mindig dinamikus, és ne ijedjünk meg, ha időnként elmozdulunk az egyik pólustól a másik felé.
Beszéltünk az imáról is, ami nem lehet érdekvezérelt. Szeretetté kell válnunk. Akkor szerethetők leszünk, és az emberek másképp fognak viszonyulni hozzánk.
A tanítás után szentségimádásban, majd a szentmisében találkoztunk az élő Istennel. Közösségünk ezen az estén együtt énekelte a magyar himnuszt a Magyarország-Szerbia foci mérkőzés előtt, majd közösen izgultuk végig a játékot. Lehetőségünk nyílt sok nagyon jó beszélgetésre, nevetésre, játékra.
A vasárnap délelőtti zsolozsma után egy gyönyörű finn filmet néztünk meg „Levelek Jakab atyának” címmel, amely szorosan kapcsolódott a hétvégén feldolgozott témához, és amely nagyon mély hatást tett mindannyiunkra. A szentmisében hálát adtunk az együtt töltött időért, hogy 29 házaspár ilyen egységben és szeretetben tudott együtt lenni, majd az ebéd elfogyasztása után hazafelé vettük utunkat. Hálásan köszönjük a Jóistennek, hogy összehívott minket, Lajos atyának, hogy velünk töltötte a hétvégét, és köszönet a szervezésért, a technikai segítségért, a zenei és miseszolgálatért!

Vasárnap, szeptember 10-én a fél 11-es szentmisén a Szentlélek segítségét is kértük a következő tanévhez.
Képeinken: az iskolatáskák megáldása – bennük áldást kaptak a legnehezebbnek ígérkező tantárgyak tankönyvei.
Kísérje Isten áldása az egész tanévet!

Ezen a nyáron 65 hittanos gyermek számára szerveztünk napközis tábort, melynek helyszíne a gödöllői Szentháromság templom közösségi terme volt. Színes programok gazdagították a táborozók napjait. A lelki programok mellett ellátogattunk Vácra, ahol megnéztük a Püspöki Palotát. Majd betértünk a Szent Anna Piarista templomba, rövid szentségimádásra. Kirándultunk Kosdra a RoBirtokra, ahol a gyerekek közelebbről is megismerkedhettek az állatokkal, sőt még a tehénfejést is kipróbálhatták. Voltunk a Gödöllői Városi Könyvtárban, a művésztelepen, a Királyi Kastélyban, ahol megnézhettük a kastély kápolnáját is, amely sok év után újból látogathatóvá vált. Táborunk lezárására a Máriabesnyői Bazilikában került sor, ahol a Bazilika megtekintése után a szülőkkel együtt, közös szentmisében adhattunk hálát Istennek, a hét minden öröméért, élményéért, kegyelméért.
[distance1]
Szabóné Gabi

 

Nyári táborunk helyszínéül, idén a festői szépségű, börzsönyi falucskát, Nagybörzsönyt választottuk.

Érkezésünk napján szálláshelyünk birtokbavétele után, igyekeztünk megismerni a település nevezetességeit és minél többet megtudni Nagybörzsönyről, a település múltjáról és jelenéről.

Megnéztük a vízimalmot, a falu tájházát és a finom lekvárjairól híres LekVárLakot.

2. napunkon a reggeli ima után, kisvonattal felmentünk Kisirtásig, ahol közös tízóraizás után felfedeztük az erdőt, a patakot és igyekeztünk mindent megcsodálni, abból, amit Isten nekünk ajándékba adott, számunkra teremtett. Délután a XIII. században épült, híres Szent István templomot tekintettük meg, majd miután megismertük a templom történetét, plébánosunk, András atya, szentmisét mutatott be az ódon falak között, melyen hittanosaink nagyon lelkesen szolgáltak.

Az esti kiscsoportos beszélgetés után az addig látottakból-hallottakból tartottunk egy vetélkedőt, amelyen minden csoport jól teljesített.

A 3. nap már mindenki nagy izgalommal kémlelte az égboltot, hogy vajon lesz-e alkalmas időjárás a fürdőzésre. Igaz, nem volt nagy kánikula, mégis volt alkalmunk a strandolásra. Kemence gyönyörű környezetben lévő strandja jó lehetőséget adott erre.

Ebéd után Márianosztrára mentünk, ahol András testvér bemutatta nekünk a Bazilikát, a pálos rendet és istenkapcsolatunk megerősítéséhez is adott tanácsokat. Ezután szentségimádást tartottunk, ahol hálát adtunk a tábor során megélt élményeinkért, új barátságainkért, családtagjainkért.

Azt hiszem, ez a három nap mindannyiunk testi-lelki épülésére szolgált, ezért már most várjuk a következő évi nyári tábort!

Szabóné Gabi

Augusztus 9-én a Keresztről nevezett Szent Terézia Benedikta (Edith Stein) ünnepe van. Rá emlékezünk, a vértanúra, Európa társvédőszentjére, és kérjük közbenjárását. A XX. század kimagasló szentjei közé tartozik.

1891. október 12-én ortodox zsidó családban született az akkor Németországhoz tartozó Wroclawban. 1904-ben kitért a judaizmusból és ateista lett. A Göttingeni egyetemen Edmund Husserl tanítványa lett, akit asszisztensként elkísért a Freiburgi egyetemre. Itt szerzett doktorátust 1916-ban.

Noha korábban is volt kapcsolata a katolicizmussal, az átérésének közvetlen oka az volt, hogy 1921-ben elolvasta Avilai Szent Teréz misztikus önéletrajzát. Miután 1922. január 1-jén megkeresztelték, a speyeri dominikánus leányiskolában lett tanár. Itt tanított és fordított.
1934-ben belépett a karmeliták kölni rendházába és felvette a Teresa Benedicta a Cruce (Keresztről nevezett Teréz Benedikta) nevet. A növekvő náci fenyegetés miatt a rendje áthelyezte Hollandiába, az echti karmelita kolostorba. Azonban Hollandiában sem volt biztonságban. Edithet és Rosa nővérét letartóztatták és az auschwitzi koncentrációs táborba szállították, ahol 1942. augusztus 9-én megölték. Vértanúként halt meg népéért és hitéért, egészen elégő áldozatként.

1987. május 1-jén Kölnben boldoggá avatták. 1998. október 11-én II. János Pál pápa szentté avatta, és így fogalmazott: „Keresztről nevezett Teréz Benedikta nővér mindnyájunknak mondja: Ne fogadj el semmit igazságnak, ami a szeretet nélkül van. És ne fogadj el semmit szeretetnek, ami az igazság nélkül van!”

II. János Pál pápa (Sziénai Szent Katalinnal, Avilai Nagy Szent Terézzel és Szent Brigittával együtt) 1999. október 1-én Európa társvédőszentjévé nyilvánította.

Imája a mi imánk is lehet életünk minden pillanatában.

Add, Uram, hogy vakon
Járjak utadon
Mit rendeltél felőlem
Nem kutatom
Hisz Atyám vagy
Aki gyermeked
Sötét éjen át is
Hazavezeted.

Atyáink Istene, te Szent Teréz Benedikta vértanúdnak megadtad, hogy keresztre feszített Fiadat megismerje és egészen a halálig kövesse. Közbenjárásodra add, hogy Krisztust minden ember elismerje Üdvözítőjének, és általa eljusson örök színelátásodra. Ámen.