Milyen jó, hogy a gondoskodó szeretet nem megy szabadságra!
Többen is ápolják a templom környékét, köszönet minden lelkes segítőnek!
Július 18-án Szent Hedvig királynő emléknapján kérjük a szent asszony közbenjárását hazánkért és a békéért.Hedvig 1373-ban született, Nagy Lajos királyunk harmadik lányaként. Atyja már 10 éves korában lengyel királynővé koronáztatta.
1385-ben férjhez ment Jagelló litván nagyherceghez. Férje megkeresztelkedett, és II. Ulászló néven lett lengyel király. Így sikerült a litvánokat megtéríteni. Mint Litvánia Istentől vezetett apostola gondoskodott az újonnan kereszténnyé vált népről: 1397-ben kollégiumot alapított litván teológusok számára Prágában. Rómában elérte, hogy a pápa, IX. Bonifác engedélyezze a krakkói egyetemen a teológiai fakultás megnyitását.
Hedvig szívén viselte a betegek, árvák, szegények, elesettek sorsát is. Kórházakat látogatott, betegeket ápolt, sokat tett a parasztság nyomorának enyhítéséért.
Hedvig első és egyetlen leánygyermeke születése után néhány héttel, alig 29 évesen halt meg Krakkóban 1399-ben. Közvetlenül halála után már szentként tisztelték. Közeli szentté avatását a lengyelek annyira biztosra vették, hogy a krakkói Wawel katedrális oltára alá temették, nem a kriptába, ahová a királyokat szokták. Előbb boldoggá avatták, majd 1997-ben II. János Pál pápa avatta szentté Krakkóban.
„Sokat vártál, Hedvig, erre az ünnepi napra. Majdnem hatszáz év múlt el halálod óta, mely fiatalon ért. Az egész nemzet szeretete övezett téged, aki a jagellói idők kezdetén állsz, te, az uralkodóház alapítója; te, a Jagelló Egyetem megújítója. Sokat vártál szentté avatásod napjára, arra a napra, amelyen az egyház ünnepélyesen kinyilvánítja, hogy az ő hagyományos méretében szent patrónája vagy Lengyelországnak, annak a Lengyelországnak, mely közreműködésed által Litvániával és Ruténfölddel egyesült; Magyarországon kívül e három nemzet köztársaságának is védőszentje vagy. […] Ez a nap legyen az örvendezés napja, és ne csak számunkra, akik ma élünk, hanem mindazok számára is, akik ezen a földön ezt nem érhették meg. Legyen ez a nap a szentekkel való közösségünk nagy napja! Gaude, mater Polonia!”(Részlet II. János Pál pápának a szentté avatáson mondott beszédéből)
Istenünk, aki híveid élete vagy és az alázatosak dicsősége, te Szent Hedvig királynőt a hit és a szeretet buzgó terjesztőjévé tetted. Közbenjárására add, hogy az igazság és a jóság apostolai legyünk. Ámen
Dr. Beer Miklós 2003-2019 között volt a Váci Egyházmegye püspöke. A Váci Egyházmegye hívei és papjai nevében sok szeretettel köszöntjük 80. születésnapja alkalmából az alábbi kisfilmmel, amelyben felidézzük püspökségének kiemelt pillanatait és volt munkatársai személyes emlékeit róla.
https://www.youtube.com/watch?v=OZX19HFL-NI&t=1s
https://www.facebook.com/vacem
Szombaton elballagtak a nyolcadikosok is, itt a nyár!
Hálásan köszönjük a tanárok egész évi munkáját, és köszönjük, hogy a táborokban nyáron is rájuk bízhatjuk a gyermekeinket!
Az érettségik még folyamatban vannak, kitartást és sok sikert a szóbeli vizsgákon!
Istennek legyen hála az elmúlt évért, és az Ő áldása kísérjen mindenkit nyáron is!
Ezen a szép kora nyári napon egyházközségünkből mintegy 150-en gyűltünk össze a „majálisra”, családi napra a dányi tónál, ahol reggel 6 órától egyben horgászverseny is zajlott. Szokás szerint már az előző napokon elkezdődött a készülődés. A sok májusi eső után ember magasságú füvet kellett lenyírni, hogy meg tudjuk közelíteni a helyszínt. A szombatot megelőző este páran összevágták a szalonnát, a hagymát és a fokhagymát a marhagulyáshoz, mely 30 kg marhahúsból, 10-10 kg répából, gyökérből, zellerből és 20 kg krumpliból készült. A két nagy bográcsban két főszakácsunk, Géza és Attila már 8 órakor hozzákezdett az ebéd főzéséhez. Hrágyel Zsuzsiék házában Gizus friss szezámmagos pogácsákat sütött és kávét főzött szinte megállás nélkül. Később persze még nagyon sokféle finom sütemény érkezett az egyházközség többi tagjának jóvoltából. A szorgos kezű asszonyok serényen tisztították és aprították a gulyás hozzávalóit, illetve szendvicseket, vizet kínáltak a horgászoknak. A Jóisten különösen kegyes volt hozzánk, igazi kiránduló idő volt, és nagyszerű halfogás! Délben lefújták a versenyt, majd a szentmise ünnepléséhez az árnyékos parti fák alatt rendezték be a helyet a székeknek és az oltárnak. A zenei szolgálatra sok fiatal vállalkozott. Pici atya hangsúlyozta, mennyire fontos, hogy egyházközségünkben mindig az egység építésére törekedjünk. Úgy gondolom, ezen a napon igazi nagy családként ezt az egységet élhettük meg. Mindenki talált magának hozzá illő feladatot, elfoglaltságot is. Alkalmunk volt gyönyörködni a sok szép gyerekben is. A legfiatalabb résztvevő mindössze három hetes volt.
A szentmise után megtörtént a verseny eredményhirdetése is.
Felnőtt kategóriában a következőképpen alakult az eredmény:
- helyezett: Szabó Barnus 29,60 kg 471 pont
- helyezett: Lukács Zoli 12,90 kg 249 pont
- helyezett: Miklós Balázs 11,90 kg 179 pont
Gyermek kategóriában:
- helyezett: Fényes Márkus 13,60 kg 1430 pont
- helyezett: Bischof Álmos 9,925 kg 1058 pont
- helyezett: Bella Zalán 4,945 kg 540 pont
Szívből gratulálunk a győzteseknek, akik értékes ajándékokkal távozhattak a dányi tótól. Az eredményhirdetés után végre megtölthettük hasunkat a finom gulyással, amire igazán érdemes volt várni. Három órakor az óvodások, ½ 4-kor pedig az iskolások kincskereső versenyen vehettek részt. Színes műanyag lapokra rajzolt halacskákat kellett megkeresni a parti fák, bokrok és padok között a fűben. A nyertesek buborékfújót kaptak, de mindenkinek járt gumicukor is. Nagy öröm volt látni a kicsik izgalmát, lelkesedését. Majd egy fiatal testvérünk segítségével szép piros pöttyös katicabogarakat lehetett készíteni. Az idén először egy program keretében szelektíven gyűjtöttük a hulladékot, és komposztálható poharakból és tányérokból fogyaszthattuk az ételt és az italt, ezzel is hozzájárulva a környezetvédelemhez.
A szervezők arról számoltak be, hogy a dányi tó igazgatósága felől nagyon pozitív visszajelzés érkezett, miszerint rendkívül fegyelmezettek voltunk, tisztán, rendesen hagytuk ott a helyszínt magunk után, nem zajongtunk, megosztottunk egymással mindent, valóban úgy, mint egy nagy család. Szívesen látnak minket jövőre is. Jó ilyet hallani! Mindenkinek köszönet, aki hozzájárult, hogy ilyen szeretetben és örömben tudtunk együtt lenni, különösen nagy hála a Hrágyel házaspárnak, Zsuzsinak és Palinak!
Május 23-án Boldog Apor Vilmos püspökre és vértanúra emlékezünk és kérjük közbenjárását.
Báró Apor Vilmos 1892. február 29-én született Segesváron székely főnemesi családban. 1915-ben szentelték pappá. Gyulán káplán volt, majd katonalelkész egy kórházvonaton. 1918-tól plébános lett Gyulán. Különösen foglalkoztatták a szociális problémák, fölkarolta a munkásifjúságot.
1941. március 2-án foglalta el a győri püspöki széket. „A kereszt erősíti a gyengét, szelídíti az erőset.” – ez volt a püspöki jelmondata. Első körlevelében felvázolta lelkipásztori programját: „A lelkekért való munka, a lelkek iránt való szeretet és lángolás, az a vágy, hogy »mindenkinek mindene« legyen, teszi a papi életet széppé és minden áldozatra képessé.”
Bátran szembeszállt az erőszakos törekvésekkel, mindent elkövetett az üldözöttekért. Vértanúhalálát is ez okozta, 1945. április 2-án, a város elfoglalása után a püspökvárba menekült asszonyok és leányok védelmére kelt. Egy szovjet katona előbb a mennyezetbe lőtt – a négy golyó helye most is látható a múzeummá alakított pincében –, majd háromszor rálőtt a püspökre. Egy asszony, meglátva vérző homlokát, felkiáltott: „Püspök atyánk, ezt értünk tette!”
Apor Vilmos halkan, mosolyogva felelt: „Szívesen, nagyon szívesen!”
A sebesült főpásztort az ostromlott városon keresztül kórházba szállították, ahol petróleumlámpa fényénél műtötték meg. Apor Vilmos hálát adott Istennek, hogy „ilyen nagypénteket adott” neki, és szenvedései alatt papjaiért, híveiért és hazánkért imádkozott, és megbocsátott támadóinak. Április 2-án, húsvéthétfőn hajnalban halt meg.
Testét ideiglenesen a kármelita templom kriptájába temették. Újratemetésére csak 1986. május 23-án kerülhetett sor, azóta a győri bazilika Héderváry-kápolnájában nyugszik. II. János Pál pápa avatta boldoggá 1997. november 9-én.
Istenünk! Te Boldog Vilmos püspöknek megadtad, hogy életét feláldozza juhaiért. Közbenjárására add meg nekünk, hogy akaratodban helytálljunk, és testvéreink üdvösségén fáradozzunk. Ámen
Május 11-én Boldog Salkaházi Sárára, a szociális nővérre, újságíróra, embermentő mártírra emlékezünk, és kérjük közbenjárását.
[distance1]
1899. május 11-én született Kassán, eredeti neve: Schalkház Sarolta Klotild. Tanítónői oklevelet szerzett, könyvkötőnek tanult, majd húga kalapüzletében dolgozott. Emellett újságíró, író és lapszerkesztő volt. Szülővárosa közéletében élénken részt vett, tárcáiban, novelláiban frissen reagált az eseményekre.1927- ben ismerkedett meg a Kassán letelepedő szociális testvérekkel, és lélekben egyre közelebb került a Magyarországon Slachta Margit által 1923-ban alapított Szociális Testvérek Társasága szelleméhez, majd 1929-ben belépett Társaságba. Először Kassán majd Komáromban szolgált. Irányította a Karitász tevékenységét, emellett többek között gyermekkonyhára felügyelt, heti huszonhat órában hitoktatást tartott, szerkesztette a Katholikus Nő című folyóiratot, kurzusokat szervezett, előadásokat tartott. 1937-ben került Budapestre. Felsorolni is nehéz, hány munkaterületen dolgozott; mindig a nők szociális helyzetének javításáért, nevelésükért, a szegényekért. 1940 pünkösdjén örökfogadalmat tett. Jelmondata: „Alleluja! Ecce ego, mitte me!” (Íme, itt vagyok, engem küldj!) 1943. szeptember 14-én felajánlotta életét „azon esetre, ha egyházüldözés, a Társaság és a testvérek üldöztetése következne be”. A német megszállás idején a szociális testvérek kivették részüket az üldözöttek menekítéséből. 1944. december 27-én a nyilasok társaival együtt letartóztatták és a jeges Dunába lőtték a Szabadság híd lábánál. A kivégzés előtti percben Sára testvér gyilkosai felé fordulva letérdepelt, és égre emelt tekintettel nagy keresztet vetett magára. Isten elfogadta életfelajánlását, életáldozata beteljesedett. Boldoggá avatása 2006. szeptember 17-én történt a budapesti Szent István-bazilika előtti téren.[distance1]
Salkaházi Sára életéről részletesen olvashatnak az ujvarosonline.hu honlapon Schalkház Miklós tollából.
[distance1]
A Szociális Testvérek Társasága május 12-én ünnepli fennállásának 100. évfordulóját.
[distance1]
Mindenható, örök Isten, te boldog Sára szűz és vértanú neked szentelt életét mártíromsággal koronáztad meg. Kérünk, engedd, hogy hirdethessük a szegényeknek az üdvösséget, a raboknak a szabadulást, a szomorúaknak az örömet! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a
Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.
Az egyházközség fiataljai a Gyöngyösről megközelíthető Sár-hegyre kirándultak.
Sár is volt, hegy is volt – na meg vonatozás és fagyizás is!
Köszönjük Pici atyának, Zsuzsinak és Tücsinek a szervezést, kíséretet!
Homíliája záró mondatait idézzük:
„Szeretteim, Jézus, a Jó Pásztor nevünkön szólít minket, és végtelen gyengédséggel gondoskodik rólunk. Ő a kapu, és aki őrajta keresztül lép be, annak örök élete van: ő a mi jövőnk, a „bőséges élet jövője”. Ezért soha ne csüggedjünk el, soha ne engedjük, hogy megfosszanak minket attól az örömtől és békességtől, amelyet ő adott nekünk, ne zárkózzunk be a problémákba vagy a fásultságba! Hagyjuk, hogy a mi Pásztorunk kísérjen minket: vele az új élet fényében ragyogjon az életünk, a családjaink, keresztény közösségeink és egész Magyarország!”
Köszönjük a Szentatya magyarországi látogatását, hálatelt szívvel hordozzuk Ferenc pápát az imáinkban! 
