Minden évben a nagyböjtben elvégezzük templomunk és a közösségi ház nagytakarítását. Így történt ez ezen a szombaton is. Táblázatban jelentkezhettünk a különféle feladatokra. Reggel 8 órakor gyülekeztünk a templom bejáratánál, majd saját takarítóeszközeinkkel felszerelve elfoglaltuk az általunk kiválasztott helyünket. Hamarosan mindenfelől porszívók, fémlétrák és egyéb eszközök zúgását, csattogását lehetett hallani. Megtisztultak a templomban a falak, a fűtőtestek, a padok, az ajtók, az ablakok, a szentély, a babaszoba és a gyóntatószoba, és természetesen a karzat is. Rendbe tettük a közösségi termeket és mosdókat, folyosókat is. Öröm volt látni, hogy egész családok bukkantak fel kisebb-nagyobb gyerekeikkel, akik lelkesen vették ki részüket a feladatokból. Kedves fiatal házasok! Nagyon jó, hogy már kicsi kortól kezdve megtanítjátok gyermekeiteket a rend, a tisztaság szeretetére, és talán ezek után még inkább magukénak tekintik majd azt a helyet, mely saját kezük munkáját dicséri. A templom udvarán, kertjében is megtörtént a tavaszi nagytakarítás. A templom második otthonunk, ezért éreznünk kell, hogy mindannyian felelősek vagyunk, milyen környezetben töltjük el azt a heti jó néhány órát, amíg ott tartózkodunk. Minden résztvevőnek köszönjük a lelkes munkáját!
Három év szünet után a Szent Imre iskolában végre újra megrendezhettük a farsangi mulatságunkat, amelyen nagyon szép számmal vettünk részt: kicsik, nagyok, fiatalok, idősebbek egyaránt. Délután öt órakor kezdődtek a csoportok előadásai. Járhattunk reptéren Korda György népszerű slágerének ihletésére, szemtanúi lehettünk, milyen nehéz Pici atyának a farsangra összetoborozni a népet. Láthattuk az „Én elmentem a vásárba fél pénzzel” című gyerekdal modern feldolgozását. Betekinthettünk a kisgyermekes fiatal házas csoport online hittan oktatásába, és a házas csoport előadásában végigkísérhettük az élet állomásait, a párkereséstől egészen az idős korig. Utolsó programként bemutatkoztak a jelmezesek is.
A vidám műsorok után az emeleten vártak minket a tálcákkal megrakott asztalok, finom szendvicsek és házilag készített sütemények. A raktárból mindig újabb és újabb tálca került elő, az italos asztalnál is folyamatosan töltötték fel a kancsókat levendulás szörppel és egyéb innivalóval. Köszönjük a figyelmes kiszolgálást!
Egyházközségünkben olyan rengeteg a gyerek, és Istennek hála évről évre annyi a gyermekáldás, hogy már alig győzzük követni a sok rokoni kapcsolatot, az újonnan születettek neveit. Mindenfelé kúszó-mászó, futkosó, labdázó gyermekbe lehetett botlani.
Hét órakor húzták ki a nyertes tombolákat. A nyeremények közt szerepeltek sport- és írószerek is, amiket a gyerekek nagy örömmel vettek át. Az értékesebb nyeremények között voltak dúsan megrakott gyümölcs- és zöldség kosarak és mozi- illetve éttermi meghívók. Az est folytatásaként bekukucskálhattunk a tánchelyiségbe (amit sokáig a gyerekek bitoroltak), vagy gyertyafényes asztalok mellett elfogyaszthattunk egy illatos, aromás gyümölcsteát. A legnagyobb közösségi teremnek számító étkezőben késő estig társasjátékoztunk és beszélgettünk. Hálásan köszönjük Istennek, hogy összehívott bennünket, Pici atyának, a szervezőknek és a felkészült csoportoknak, hogy ilyen jókedvűen, jó hangulatban, sokat nevetve és örülve tölthettük el együtt ezt a napot! Külön ajándék volt, hogy a másnap délelőtti takarításra olyan sokan jöttek el: nekik köszönhetően extra gyorsan újra rend és tisztaság lett az iskolában. Már várjuk a jövő évi farsangot!
: Simon Erika
: Bedő Dóri
A keresztények egységének imahetére idén a napi szövegeket és az imahét mottóját (Iz 1,17: „Tanuljatok meg jót cselekedni, törekedjetek az igazságra”) az egyesült államokbeli minnesotai közösség írta. Sajátos témájuk a rasszizmus, amellyel azon a vidéken küzdenek, viszont ehhez hasonló ellentétekkel, előítéletekkel mindenhol találkozhatunk a világban, elég hazánkban csak a cigányságra vagy akár a felekezetek közti ellentétekre gondolnunk, de legszűkebb környezetünkben, egyházközségünkben, szomszédságunkban vagy saját családunkban is fellelhetjük ennek nyomait.
Ennek az imahétnek a megnyitó eseménye templomunkban egy református igehirdetéssel kezdődött – a szertartást a Filia zenekar kísérte zenei szolgálatával. Január elsejére Anyaszentegyházunk a békéért való imádságot hirdetett meg, de ez a jelen pillanatban mindennapi feladatunk. Ezzel összhangban egy gyönyörű dallal zárta az estét a Filia: „Hintsd a béke magvát szerteszét!” Utána a közösségi házban szeretetvendégségre vártuk az egybegyűlteket.
A hét minden estéjén betekintést nyerhettünk az evangélikus, a baptista és a görögkatolikus felekezet istentiszteletébe is, amelyek városunk különböző templomaiban zajlottak. Ezeken az estéken örömmel láttam, hogy mindenhova szép számban jöttek a keresztény hívek. Jó volt ott üdvözölni a felekezeteket képviselő tiszteleteseket, atyákat, lelkészeket is. Érdekes volt megfigyelni és összegyűjteni azokat az értékeket, amelyekkel mindannyian gazdagodhatunk, pl. a szép énekeket, a különleges egyéni imádságokat, könyörgéseket, a sokféle köszöntést, amikor a templomból távozva kezet fogtunk a különböző felekezetek képviselőivel. A prédikációkban az igehirdetők felhívták a figyelmet arra, hogy azt kell hangsúlyozni és kiemelni, ami összeköt minket. Egy fontos gondolatot emelnék ki a sok értékes prédikációból: ne áltassuk magunkat, hogy milyen jó keresztények vagyunk, mert összegyűltünk itt az ökumenikus imahéten, hanem figyeljünk az idők jeleire, és amikor kimegyünk a templomból, éljük az evangéliumot, mert ez a hét különben csak egy szép élmény marad!
: Simon Erika
A január 21-i hétvégén házas közösségünk Pici atya vezetésével lelkigyakorlaton vett részt Leányfalun, a Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házban. A hétvége alatt Pici atya gondolatébresztő előadásai mentén három nagyobb témát dolgoztunk fel; először egyénileg, majd házastársi megosztással.
A hétvége első témája „A jóllét 5 forrása” volt. A téma alapgondolata, hogy mindannyian a boldogságra törekszünk és azért mindent megteszünk, mégsem feltétlen érezzük magunkat boldognak. Mi kell ahhoz, hogy valóban jól legyünk? A témához kapcsolódó előadásban Pici atya a pozitív érzések, érzelmek átélése és tudatosítása (1), az elmélyültség (2), az értelmes élet (3), az eredményes, gyümölcsöző élet (4) és a másokért való élet (5) fontosságát emelte ki, mintegy útjelzőkként a földi boldogság felé vezető úton.
A jóllét kérdéseinek átelmélkedését követően „A házasságunk keresztjei” témájával folytatódott lelkigyakorlatunk. A keresztény ember élete egyértelműen kereszthordozás. A keresztek erőt adnak, erősítenek minket, a kereszthordozás juttat be az örök életbe. Azonban nem minden keresztet Istentől kapunk, vannak olyanok is, amiket mi veszünk a nyakunkba és feleslegesen hordozunk. Csak az Isten akarata szerinti keresztek erősítenek bennünket, a magunk ácsolta kereszteket (pl. neheztelés érzése) le kell raknunk.
Lelki hétvégénk utolsó témablokkja „A házasság célja Isten tervében” címmel foglalható össze. A házasság kiemelt helyet foglal el Isten tervében: Istent képviseli a világban, azáltal, hogy a férfi és a nő szeretetközössége a Szentháromság földi leképeződése. „A házasság olyan, mint egy tükör, Istent kell látni benne.” Nem szabad elfelejtenünk viszont, hogy a gonosznak is van elképzelése a házasságról. A nehézségek idején az Istenbe vetett bizalom és a másik iránti szeretet az, ami megtart, vagyis az Isten és az egymás iránti elköteleződés az, ami átsegít a bajokon és biztos alapot ad az újrakezdéshez.
A lelkigyakorlat ideje alatt a Lelkigyakorlatos Ház kápolnájában szentmisén és szentségimádáson is részt vettünk; lehetőségünk volt, hogy keresztjeinket letegyük az Úr elé.
A lelki programokat esténként jó hangulatú, kötetlen közösségi együttlét zárta, mely a közösséghez tartozás fontosságát és jó érzését erősítette meg bennünk.
Az együtt töltött hétvége mindannyiunk számára alkalmat adott a lelki elmélyülésre. A lelki programok, az elcsendesedés segítettek, hogy egy kicsit megálljon az idő és befelé, a bennünk lakó Isten hangjára figyeljünk.
Hálásan köszönjük!
: Nagy Anita: Péter Attila
Szegény családból származott. Sok nehézséget kellett legyőznie, hogy pap lehessen. Hivatása folytatása többször is akadályokba ütközött. Édesanyja is csatlakozott hozzá, és életének utolsó tíz évében az első szaléziánus gyermekotthonban dolgozott. A munkásifjúság iránti szeretet meghatározta egész életútját. Játék, ima és munka: ezek voltak nevelési eszközei. A köréje gyűlt papokból alapította meg Szalézi Szent Ferencről nevezett szerzetesrendjét, amelynek hivatalos neve Szalézi Szent Ferenc Társasága – Don Bosco Szaléziak, amely ma is folytatja az ő munkáját.
Hazánkban már 1913-ban letelepedtek az első szaléziak Péliföldszentkereszten.
Ma, január 18-án Árpád-házi Szent Margitra, a nagy engesztelőre, IV. Béla király leányára emlékezünk ünnepén. Védőszentje elsősorban a magyar ifjúságnak, a nevelő- és gyógyintézményeknek. Békességszerzőként is tiszteljük.
